Manapság sokat lehet hallani az „Énidő” fontosságáról, de vajon miért lett ez az utóbbi időben ennyire központi téma?
Rohanó világ?
Valóban túlpörgetett a világ manapság. És nem csak a sok munka és egyéb tevékenységeink vagy akár a felénk támasztott elvárások miatt. Pusztán információ szintjén is nagyon sok a befelé áramló mennyiség. Előfordul, hogy ha van 10 perc szünetünk a munkában, egyből fogjuk a telefont és elkezdjük pörgetni az idővonalat, mi érdekes történt éppen… Így az alatt az idő alatt is, amit pihenéssel szeretnénk amúgy tölteni, csak további, sokszor felesleges információkkal bombázzuk az agyunkat.
Akarunk egyáltalán kikapcsolódni?
Sokunkat a mintáink is megakadályozhatnak abban, hogy ellazuljunk. Például, hogy csak akkor érünk valamit, ha sokat „teszünk”, ha gürizünk, ha kihajtjuk a belünket is, egyébként nem vagyunk értékesek, vagy például, ha mindent kontrollálni szeretnénk az életünkben, félünk a kiszámíthatatlantól…. Mindenkinek megvan rá az oka, hogy miért nem tud, vagy miért csak nehezen képes engedélyt adni magának arra, hogy kikapcsolódjon. Ezért nem tudunk lazítani, és előfordul, hogy még egy nyaralás során is valahogy úgy intézzük, hogy egy percre se pihenhessünk meg. Nem tudunk leállni, így aztán fáradtabban érünk haza a „pihenésből”, mint ahogy elindultunk. És ez a legtöbbször nem is tudatos.
De mi van, ha nem azért vagyunk itt, ha nem az az életünk célja, hogy bármit is „letegyünk az asztalra”? Mi van, ha nincsen célja az életnek, csak az, amit mi adunk neki? És ha az lehet bármi? És ha az a célja, hogy élvezzük ki, amennyire csak lehet, éljük meg a pillanatokat a lehető legteljesebben jelen léve?
Szakadjunk ki a hétköznapokból
Itt a nyár, 2 hét nyaralás a tengerparton vagy egy szép városban… Mindig ez a megoldás? Azt vettem észre, hogy ez nagyban a hozzáállásunktól függ, nem pusztán attól, hogy mit csinálunk, hanem hogy bármit is teszünk, azt milyen tudatállapotban tesszük. Jó ilyenkor lelassulni. Néha álljunk meg, ha kell kérdezzünk magunktól: Hogy érzem magam? Jól vagyok? Mit érzek a testemben? Mire lenne szükségem most? Mire vágyom? Egy aktív fizikai munkát végző embernek a tengerparton, strandon való napozás pihentető lehet, de egy egész nap irodában ülő személynek talán feltöltőbb egy aktív városnézős program (vagy nap végén egy intenzív mozgás, ha a hétköznapokat nézzük).
Sokszor nem az a kérdés, hogy pihenésképpen mit csináljunk, hanem hogy mit ne, ezen is érdemes elgondolkozni.
És ez miért olyan fontos?
Teljesen rendben van, hogy sokat dolgozunk, főleg amíg fiatalok vagyunk, és hogy megpróbáljuk az életünk több területén is a maximumot kihozni magunkból: a karrierünkben, a magánéletünkben, anyaként/apaként, a kapcsolatainkban, az egyéni személyiségfejlődésünkben… Ha viszont alkalmat adunk a testünknek és lelkünknek is a rendszeres feltöltődésre, akkor az életünk összes területén jobban fogunk ”működni” és könnyebben meglátjuk az élet örömteli oldalát a rosszabb vagy nehezebb napokon is. Mindenhez hozzátesz az, ha a sok teendő mellett magunkra is fordítunk elég időt.
Mi az, ami téged kikapcsol?
Ha esetleg nem tudod erre a választ, akkor érdemes lehet kísérletezni olyan dolgokkal, amik vonzanak, érdekelnek téged. Próbálj ki bármit, ami érdekel egy kicsit is. Jó gyakorlat lehet visszaemlékezni, hogy gyerekkorodban mi volt az a tevékenység, amit nagyon szerettél volna, érdekesnek találtad, de még nem próbáltad ki. Érdemes adni ezeknek a dolgoknak is egy esélyt, hátha örömet tudnak okozni neked.
Jelenlét
Ha az idő, a hely és egyéb feltétlek megvannak, csak éppen nem tudsz lelassulni, akkor érdemes különböző relaxációs technikákat kipróbálni. Emellett hatékony lehet a következő gyakorlat, amit én magam is szeretek alkalmazni, mert egyszerű, és mindig „kéznél van”.: úgy próbálni a tudatállapotodat megváltoztatni, hogy elmélyíted a jelenlétedet a pillanatban. A cikázó gondolatokat nem lehet erőszakkal leállítani, ezért érdemes nem ellenállni nekik, hanem megengedni, hogy jöjjenek-menjenek a fejünkben. Ne ragadjunk le egy-egy gondolatnál, csak figyeljük meg őket. Lehet ilyenkor figyelni a testünket, testérzeteinket vagy a külvilágot is. Ítélkezésmentesen csak figyelni. És kifelé is: Hol vagyunk? Mi történik éppen körülöttünk, nézzünk körül, mit látunk? Figyeljünk meg mindent alaposan. Csak legyünk… Természetesen előfordul, hogy az embernek adódnak olyan problémái az életében, amiken nehéz nem agyalni, hiszen az elme feladata az, hogy addig pörögjön egy-egy problémán, amíg meg nem oldja azt. Csakhogy nem lehet mindent egyből megoldani, az elme mégis pörög a megoldáson, amíg… szóval akár a végtelenségig is, ezért nem érdemes harcolni ellene. Ilyenkor egy jó kis ventillálás is segíthet, hogy elmondjuk valakinek, leírjuk, kiadjuk magunkból valahogy a gondolatokat, érzelmeket, amik éppen terhesek számunkra.
Persze sok ötletet meríthetsz a médiából is…
„Nézd meg a kedvenc sorozatodat a Netflixen!” „Meditálj!” „Sétálj egyet a közeli parkban!” „Jógázz!” „Olvass egy jó könyvet!” De ezek minden esetben segítenek, kikapcsolnak téged? Lehet, hogy valamikor igen, valamikor éppen nem, az adott helyzettől és sok egyéb mástól is függhet. Érdemes megfigyelni magunkat mindig az adott helyzetben, hogy ez most beválik-e vagy nem, és ha nem, megkeresni azt, ami akkor éppen valóban feltölt. Ez lehet egy teljesen egyéni dolog is, tulajdonképpen bármi, akár egy beszélgetés is velünk.
Azt javasoljuk, hogy ha felhívsz minket, akkor szakíts rá egy olyan órát az életedből, amit csak erre szánsz. Menj el egy csendes, zavartalan helyre, teremts magad körül olyan légkört, ami számodra kellemes. Mi is így szoktuk, hogy abban az időben kizárólag csak rád tudjunk figyelni.